Választások: kinek higgy, amikor mindenki mást mond?

„Aki a Fideszre szavaz, az hülye.” „Nem, aki a Tiszára szavaz, az a hülye.” Az utóbbi hetekben olyan, mintha minden erről szólna. És arról, hogy ki hazudik. 

Választási kampányban nehéz elkerülni a politikát. Ott van a plakátokon, feljön a telefonon videókban és posztokban, és sokszor a felnőttek beszélgetéseiben is. Ilyenkor könnyű azt érezni, hogy mindenki nagyon tudja, mi az igazság, és ki hazudik, de mindenki mást mond.

A kampány ilyen. A pártok és a politikusok azt szeretnék, hogy rájuk figyeljenek. Ezért rövid, erős mondatokat használnak, amelyek gyorsan váltanak ki erős érzelmeket az emberekből. Csakhogy attól, hogy valaki hangosan vagy magabiztosan beszél, még nem biztos, hogy igaza van.

Sokszor nem is az a helyzet, hogy valaki hazudik, hanem az, hogy egy történetből csak a neki kedvező részt mondja el. Ettől lesz zavaró az egész. Amit hallasz, lehet, hogy nem teljesen hamis,  csak éppen nem a teljes kép.

Ilyenkor nem az a legfontosabb, hogy rögtön eldöntsd, kinek van igaza. Jobb kérdés az, hogy honnan tudja, amit mond. Van-e rá bizonyíték? Más megbízható helyen is ugyanezt írják? Vagy csak ugyanaz a mondat terjed újra és újra?

A gyerekek még nem szavaznak, de ugyanabban a zajban és feszültségben élnek, mint a felnőttek. Látják a plakátokat, hallják a vitákat és érzik, hogy valami fontos dolog történik.

Jogod van megérteni, mi történik körülötted. De jogod van ahhoz is, hogy kimaradj ebből a zajból. Nem kell minden vitát végighallgatnod, nem kell minden plakát üzenetét megfejtened, és nem kell állást foglalnod.