Mizujság

Egyre több magyar iskolában nem a konyhás néni szedi a tányérra az ebédet, hanem a gyerekek maguk választhatnak az ételek közül, és maguk szedhetnek annyit, amennyit szeretnének. A szabadszedéses, vagy más néven svédasztalos menza elsőre remek ötletnek hangzik. De mi történik akkor, ha a kedvenc étel elfogy, mire a hatodik óra után te is odaérsz az ebédlőbe?

Budapesten már több kerületben működnek szabadszedéses iskolai menzák. A II. kerületben tavasszal öt ilyen menza működött, és további iskolákban tervezték a bevezetését. Újbudán is több intézményben tértek át erre a rendszerre: az idei tanévtől például négy iskolában írják elő a svédasztalos étkeztetést.

A rendszer lényege egyszerű. Ahelyett, hogy minden gyerek ugyanakkora, előre kimért adagot kapna, az ételeket egy pultra teszik ki. A diákok maguk választhatnak közülük, és egy mintaadag segítségével azt is eldönthetik, mennyit szeretnének szedni.

De vajon tényleg ez a jobb megoldás?

Igen: jobb, ha magad választhatsz

Gondolj bele: ha nem szereted a főzeléket, mi értelme annak, hogy valaki egy hatalmas adagot tegyen belőle a tányérodra, ami aztán szinte érintetlenül kerül a kukába?

Ez az egyik legfontosabb érv a szabadszedés mellett. A gyerekek abból szedhetnek, amit szeretnének, és annyit, amennyiről azt gondolják, hogy meg is tudják enni. A Nébih (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal ) szerint ez segíthet abban, hogy kevesebb étel menjen veszendőbe.

Van, ahol ezt már a gyakorlatban is tapasztalták. A II. kerület első szabadszedéses menzáin kevesebb ételmaradékról és rövidebb sorokról számoltak be, a gyerekeknek pedig több idejük maradt magára az ebédre. A kerületi beszámoló szerint az első három ilyen iskolában átlagosan körülbelül 40 százalékkal csökkent a megmaradó étel mennyisége.

A rendszer az önállóságot is fejleszti. Neked kell eldöntened, miből és mennyit kérsz. Ha pedig még éhes vagy, sok helyen újra szedhetsz.

Nem: mi van, ha nem jut a finomabb ételekből mindenkinek?

A választási lehetőség viszont csak addig működik, amíg tényleg van miből választani. Az egyik újbudai iskola kapcsán például szülők arra panaszkodtak, hogy a később ebédelő osztályoknak már nem mindig jutott abból az ételből, amelyet szerettek volna. Ha az első csoportok nagy része ugyanazt a főételt választja, könnyen előfordulhat, hogy a később érkezőknek már más marad. Ez különösen igazságtalannak tűnhet akkor, ha mindenki ugyanannyit fizet az ebédért.

Az újbudai közétkeztetés szabályai éppen ezért tartalék ételt is előírnak. A svédasztalos rendszerű iskolákban a napi létszámhoz képest további 5 százaléknyi ételt kell biztosítani kiegészítő tartalékként, és még külön biztonsági tartalékról is gondoskodni kell.

Csakhogy nemcsak az számít, hogy összesen legyen elég ennivaló. Az is fontos, hogy abból az ételből is maradjon, amelyet sok gyerek szeretne.

Ráadásul, a szabadszedés ráadásul több szervezést igényel. Folyamatosan újra kell tölteni a pultokat, figyelni kell a tisztaságra és arra is, hogy a kisebb gyerekek megfelelő adagot válasszanak. A hivatal ezért külön útmutatót készített arról, hogyan lehet biztonságosan működtetni az ilyen menzákat.