Tajvanon, a világ egyik technológiai központjában mutatja be találmányát két magyar diák, akik saját fejlesztéseikkel jutottak ki egy nemzetközi tudományos versenyre.
A két projekt egészen különböző területről indul, de közös bennük, hogy valós problémákra keresnek működő megoldást. Nem elméleti feladatokról van szó, hanem olyan ötletekről, amelyeket már kipróbáltak, teszteltek, és amelyek a gyakorlatban is megállják a helyüket.
Haisz Natali fejlesztése az egészségügyhöz kapcsolódik. Olyan sebtapaszon dolgozott, amely nemcsak lefedi a sebet, hanem gyógyító hatóanyagokat is tartalmaz. A tapasz működése attól függ, milyen sérülésről van szó: van, amikor gyors hatásra van szükség, máskor pedig arra, hogy a hatóanyag lassabban, hosszabb idő alatt fejtse ki a hatását. A különlegessége az, hogy a tapasz felszívódó, vagyis használat után nem kell eltávolítani, és nem marad belőle hulladék. A fejlesztés során Natali 3D nyomtatással kísérletezett, hogy a tapasz szerkezete és működése a sérüléshez igazítható legyen.
Czapák Dániel egy olyan szenzoros mérőrendszert fejlesztett, amely forgó ipari gépek – például motorok – rezgéseit figyeli. A gépek ugyanis ritkán romlanak el hirtelen: a meghibásodás előtt apró jelek jelennek meg a működésükben. Dániel rendszere ezeket az eltéréseket elemzi, és képes korán jelezni, ha egy alkatrész kopni kezd, vagy ha probléma közeleg. Ez azért fontos, mert ha egy hibát időben észrevesznek, a javítás sokkal gyorsabb és olcsóbb, mint egy váratlan leállás után. Az ilyen előrejelző megoldások a gyártóknak komoly költségeket spórolhatnak meg.
A fejlesztések nem papíron maradtak: prototípusok készültek, mérések zajlottak, és az derült ki, hogy az ötletek a gyakorlatban is működnek. Ez tette lehetővé, hogy a projektek kilépjenek az iskolai keretek közül, és nemzetközi szinten is bemutatkozzanak.
Innovációs olimpia
A két diák először a Országos Tudományos és Innovációs Olimpián indult, amely az egyik legfontosabb magyar innovációs verseny középiskolások számára. Itt nem kész termékeket várnak, hanem ötleteket, kérdéseket és működő próbálkozásokat: azt nézik, felismeri-e a pályázó a problémát, és el tud-e indulni egy megoldás irányába.
A verseny egyik legnagyobb előnye, hogy a résztvevők nem maradnak egyedül az ötletükkel. A döntőbe jutott diákok szakmai visszajelzést kapnak, mentorokkal dolgozhatnak együtt, és lehetőségük van arra, hogy továbbfejlesszék a projektjüket: pontosítsák az ötletet, kipróbálják, mi működik, és mi nem. Sok esetben ez az első alkalom, amikor egy diák megtapasztalja, milyen az, amikor egy ötletet komolyan vesznek, és valódi fejlesztési folyamattá válik.
A legerősebb projektek innen nemcsak díjakat, hanem továbblépési lehetőséget is kapnak. A verseny évről évre utat nyit nemzetközi megmérettetések felé, így jutnak el magyar diákok külföldi tudományos versenyekre is – köztük a Taiwan International Science Fairre.
Neked is vannak ötleteid?
De mi történik akkor, ha valakinek van egy jó ötlete, és nem egy nagyvárosi gimnáziumban tanul, nincs laborja, vagy épp nem talál rögtön támogató felnőttet?
Az első lépés sokszor közelebb van, mint gondolnánk. Egy ötletnek nem kell késznek lennie ahhoz, hogy komolyan vegyék. Elég, ha valaki meg tudja fogalmazni, mi a probléma, és mit szeretne kipróbálni megoldásként. Ez lehet egy rajz, egy rövid leírás, egy egyszerű modell vagy akár csak egy jegyzet arról, mi nem működik jól a környezetében.
Ha van olyan tanár az iskolában, aki nyitott a kérdésekre, érdemes vele kezdeni. Nem engedélyt kérni, hanem visszajelzést: működhet-e az ötlet, merre érdemes továbbgondolni. Sok projekt innen indul el, még akkor is, ha később az iskola már nem tud aktívan részt venni a fejlesztésben.
Ha az iskola nem partner, ne vedd zokon. És nem jelenti azt, hogy az ötlet zsákutcába jutott. Ilyenkor sokszor az segít, ha valaki nem intézményt, hanem embert keres. Egy egyetemi oktatót, aki az adott területtel foglalkozik, egy másik középiskola tanárát, aki már vitt végig hasonló projektet, vagy egy szakembert, aki a gyakorlatban dolgozik azon a problémán, amit az ötlet érint.
Ez elsőre ijesztőnek tűnhet, de a tapasztalat az, hogy meglepően sokan válaszolnak, ha valaki röviden és világosan leírja, min dolgozik, és nem kész megoldást kér, hanem visszajelzést. Egy jól megfogalmazott email vagy üzenet gyakran többet ér, mint egy hivatalos ajánlás: azt mutatja, hogy az ötletgazda már gondolkodott, kísérletezett, és kíváncsi a szakmai véleményre.
Sok fiatal itt talál először olyan felnőtt segítőt, aki nem jegyet ad, hanem kérdez. Nem az a kérdés, hogy az ötlet „elég jó-e”, hanem az, hogy merre lehetne továbbvinni, mit érdemes kipróbálni, és hol lehetne tesztelni. Ezekből a beszélgetésekből indulnak el gyakran azok a kapcsolatok, amelyek később versenyekhez, műhelyekhez vagy fejlesztési lehetőségekhez vezetnek.