A TikTok bejelentette, hogy figyelni fogja, és kikiszűri a 13 év alatti gyerekeket az európai felhasználók közül. Többé már nem elég egy kamu születési dátum. De hogyan tudja eldönteni, ki túl fiatal, és miért lett ez most ennyire fontos?
A TikTok 2026. január 16-án jelentette be, hogy Európában új, megerősített módszereket vezet be a 13 év alatti felhasználók kiszűrésére. A cég közleménye szerint a jövőben nem csak a regisztrációkor megadott születési dátumra támaszkodnak, hanem több módszert együtt használva próbálják eldönteni, hogy a fiók mögött valóban annyi idős-e a felhasználó, amennyinek mondja magát.
A TikTok nem egyetlen „szupertrükköt” használ, és nem is gondolatolvasó. A rendszer inkább apró jelekből rakja össze a képet.
Először is ott van az, amit te magad mondasz: mit írsz ki a profilodra, hogyan mutatkozol be, mit árulsz el magadról. Ezek önmagukban nem döntőek, de számítanak.
Aztán jön az, amit csinálsz. Milyen videókat töltesz fel. Hogyan beszélsz bennük. Milyen témák térnek vissza. Hogyan reagálsz mások tartalmaira. Ezekből idővel kirajzolódik egy viselkedési minta. Nem egy videó alapján, nem egy nap alatt, hanem sok apró mozzanatból.
A TikTok nem azt figyeli, hogy „jó” vagy „rossz” felhasználó vagy-e. Azt próbálja megérteni, hogy összhangban van-e a viselkedésed azzal az életkorral, amit megadtál.
Ha ez a kép nem stimmel vagyis a jelek inkább egy fiatalabb gyerekre utalnak, akkor sem töröl a rendszerautomatikusan, hanem az ügy emberhez kerül. A moderátor átnézi a fiókot, és eldönti, hogy a gyanú megalapozott-e. Ha igen, a fiókot felfüggesztik vagy törlik, de nem magyarázat nélkül. A felhasználó értesítést kap, és lehetősége van fellebbezni, vagyis felülvizsgálatot kérni.
És miért nem mondja el a TikTok pontosan, mit figyel?
Azért, mert ha pontos listát adna arról, mit és hogyan néz, azt sokan azonnal kijátszani próbálnák. Ezért a cég csak annyit mond el, amennyi ahhoz kell, hogy értsük a lényeget, de ne lehessen „használati utasítást” írni a megkerüléshez.
A lényeg viszont egyszerűbb, mint amilyennek hangzik: ma már nem az számít a legjobban, mit írsz be magadról, hanem az, ahogyan viselkedsz. És pont ezért lett a „kamu születési dátum” egyre kevésbé működő trükk.
„Miért szívatja a TikTok a gyerekeket?,” kérdezhetnéd
A TikTok azért szigorít, mert rákényszerült. Az Európai Unió az elmúlt években egyre nyomatékosabban jelezte a nagy technológiai cégeknek: nem elég azt mondani, hogy egy platform nem gyerekeknek való. Azt is bizonyítani kell, hogy a gyerekek tényleg nincsenek ott.
Sokáig a korhatár csak egy mondat volt a szabályzat alján, és a felelősséget a szülőkre vagy éppen a gyerekekre tereelték. Ha valami gond adódott, azt lehetett mondani, hogy benne volt a szabályzatban, hogy gyerek nem használhatja!.A gyerek szegte meg a szabályt, nem a vállalat.
Így aztán a gyakorlatban egy hamis születési dátummal bárki bejuthatott. Az EU szerint ez nem védelem, hanem színlelés. Ezért ma már azt várják el a platformoktól, hogy aktívan figyeljenek, felismerjék, ha egy felhasználó túl fiatal. És lépjenek is.
Ebben a helyzetben a TikToknak választania kellett: vagy komolyan veszi a korhatárt, vagy számol a következményekkel. Ezek nem csak figyelmeztetések lehetnek, hanem vizsgálatok, bírságok, sőt akár működési korlátozások is.
És miért pont a TikTok?
Mert a TikTok rendszere különösen erős. Nem egyszerűen videókat mutat, hanem nagyon gyorsan megtanulja, mi köti le a felhasználót, mi vált ki belőle érzelmeket, és hogyan lehet minél tovább ott tartani. Ez az hatalma és ez a problémája is.
Ez azért gond, mert egy ilyen rendszer nem tesz különbséget jó és rossz hatás között. Ugyanolyan hatékonyan erősíti fel azt, ami örömet okoz, mint azt, ami szorongást, félelmet vagy önbizalomhiányt kelt.
Egy felnőttnek már van tapasztalata, van összehasonlítási alapja, és van egy belső „szűrő”, amely segít eldönteni, mit érdemes komolyan venni, és mit nem. Egy gyereknél ez a szűrő még éppen cask kialakul.
A rendszer viszont nem vár. Azt mutatja újra és újra, amire erős reakció érkezik, akkor is, ha ez az erős reakció rossz érzésekből fakad.
Ez hosszabb távon torzíthatja azt, ahogyan valaki magáról gondolkodik, hogy mit lát „normálisnak”, mit gondol elég jónak, és mit kezd a saját bizonytalanságaival.
Ezért mondják a szakértők, és ezért lép közbe az Európai Unió is, hogy egy ilyen nagy hatalmú rendszerhez életkorhoz kötött védelem kell. Nem tiltás, nem büntetés, hanem fékek és korlátok.
Nem azért, mert a gyerekek gyengék.
Hanem mert a rendszer túl erős.
Megfigyelés, profilozás, korlátozás. És hova lett az internet szabadsága?
A TikTok szigorítása mögött valódi okok vannak. A platform rendszere rendkívül hatékonyan hat a figyelemre és az érzelmekre, és ez egy bizonyos életkor alatt komoly kockázatot jelenthet. Ezért mondja azt az EU, hogy a korhatárok nem lehetnek csak papíron létező szabályok.
Ugyanakkor a szigorításokat sokan kritizálják is. Az egyik fő félelem az, hogy a védelem érdekében túl sok megfigyelés történik. Ráadásulgyerekeket figyelnek meg!
Mert bármennyire is jó a cél, az a gondolat, hogy egy rendszer elemzi egy gyerek viselkedését, beszédét, reakcióit, sokakat aggaszt. Ezért hangsúlyozza az EU, hogy az ilyen megfigyelés csak egyetlen célra használható (életkor megállapítása), nem menthető el „későbbre”, és nem használható reklámra vagy más döntésekre.
Mások attól tartanak, hogy az internet szabadsága csorbul, ha egyre több ellenőrzés és szűrés épül be a rendszerekbe. Felmerül az is, hogy az algoritmusok tévedhetnek, és nem minden gyerek egyforma: ami egyiknek sok, a másiknak még kezelhető lenne. Vagy éppen egy 14 éves fiatal is lehet, hogy felkészületlen ilyen hatásokra
De egy valamiben mindenki egyetért: abban, hogy a vita nem arról szól, hogy „kell-e védelem”. Hanem arról, hogyan lehet megvédeni a gyerekeket anélkül, hogy közben túl nagy hatalmat adnánk a platformok kezébe.
Egy megtörtént eset: amikor a rendszer tudta, hogy rossz napod van
Néhány évvel ezelőtt derült fény egy esetre a Facebook működéséről (akkor még a TikTok nem volt ennyire elterjedt). Az derült ki, hogy a rendszer képes volt felismerni, mikor volt egy tinédzser különösen sebezhető. Például amikor bizonytalan volt a külsejével kapcsolatban, rosszabb napja volt, vagy alacsony volt az önbizalma.
Ezekben a pillanatokban nem véletlenszerű tartalmak jelentek meg előtte, hanem reklámok, főleg kozmetikumok és „szépítő” termékek hirdetései. Az üzenet gyakran ez volt: valami nincs rendben veled , de van rá megoldás.
Ez azért volt különösen problémás, mert ezek az üzenetek nem egy erős, magabiztos pillanatban érték el a fiatalokat, hanem akkor, amikor éppen bizonytalanok voltak. Ilyenkor egy reklám nem csak egy terméket kínál, hanem megerősít egy érzést: azt, hogy a baj valóban benned van.
A gond nem egyetlen reklám volt, hanem az, hogy a rendszer pont a legsebezhetőbb pillanatokban erősítette fel ezeket az üzeneteket . Nem véletlenül, hanem azért, mert akkor működtek a leghatékonyabban, tehát ekkor volt a legvalószínűbb, hogy a tini meg fogja vásárolni a terméket.
( Fontos! Nem arról volt szó, hogy egyes gyerekeket név szerint figyeltek volna meg. Hanem s rendszer viselkedési mintákból következtetett érzelmi állapotokra, és ezt üzleti célokra használta fel.)
A történetet később Sarah Wynn-Williams is leírta a Careless People című könyvében. Az eset azért vált fontos példává, mert megmutatta: a közösségi média nemcsak követi, hanem alakítja is, hogyan gondolkodnak magukról a fiatalok, különösen akkor, amikor még alakul az önképük.
Ez az egyik oka annak, hogy ma már egyre többen mondják: egy ilyen erejű rendszerhez védelemre és szabályokra van szükség.